Ez most nem teljesen arab zene de hihetetlenül jó és Egyiptomot mutatja be a videón keresztül. Svéd zenekar játszik ami eléggé hallatszik!

 Nos nem árulok tovább zsákbamacskát a címmel kapcsolatban, tényleg szó szerint a törölközőkről szól ez a post. Minden nap a szállásunkon ezek a látványok fogadtak bennünket, legalább egyszer de volt olyan hogy napjában többször is. A képeken látható kompozíciókat a "szobalányok" csinálták, akik egyébként csak és kizárólag férfiak voltak! Természetesen némi baksisért cserébe készültek e remekművek és érdekes módon mindig akkor jelentek meg a kreátorok az ajtó előtt mikor ki vagy be mentünk a szobából, minden alkalommal megkérdezték tetszik e és naná hogy tartották a markukat (mindig kaptak is)! Azt hozzá kell tennem, hogy Ők a baksisból élnek a fizetésük olyan kevés, hogy abból simán éhen lehet halni (kb. 3000-3500Ft)! 

Azért, hogy egy kicsit meglepjük Őket én is csináltam nekik egyet, várva ugyan mit reagálnak rá, de sajnos semmit nem csináltak vagy mondtak. Nekem ennyire futotta a kreativitásom és kézügyességem:

 Ezek a képek az eddigi legnagyobb utazásomon készültek, Egyiptomban. 2010. februárjában mentem erre az útra melyet egy kicsit kacifántosan „Nílusi hajóút (repülővel)” címen hirdettek. Itthon akkor -5 és 0 fok között volt a hőmérséklet ott pedig 20 fok fogadott éjfélkor bennünket a repülőtéren. Az utazás során ellátogattunk Hurghadába, Asszuánba, Kom Ombóba, Edfuba és Luxorba is. Jártunk a Nasszer tónál, megnéztük a Nagy gátat és láttuk a Kis gátat is. Na de mindent részletekben a képekkel együtt!

Az első igazi Afrikában eltöltött napunk már reggel hat órakor elkezdődött ugyanis ekkor indultunk Hurghadából, ahol azt a rövid éjszakát töltöttük. Az utazás busszal történt a kő sivatagon keresztül, mely közel öt órahosszáig tartott és  hát a sivatag nem a pezsgő életről vált híressé ezt megtapasztaltuk. Itt igazán semmi nincs egy két kicsi bokron vagy gazon kívül.

 Az utazás során egy pihenőt is beiktattunk mely kb. félúton egy étterem kávézó és természetesen egy pár butikkal tarkított oázis szerűség volt. Itt találkoztunk az egyik őslakos néppel a beduinokkal.

Ezek az általunk látott emberek az elmondások alapján valószínűleg egy (esetleg két)családhoz tartoztak. A beduinoknál is a mai napig engedélyezett a többnejűség. De manapság már nem nagyon "divat" csak a nagyon gazdagok(ilyen szinte nincs) vagy a nagyon szegények között fordul elő.  

Még ezen az estén Kom Ombóba templomát látogattuk meg. Az éjjeli fényekben nagyszerű látvány fogadott bennünket és nagyszerű érzés volt a várva-várt Egyiptom földjén állni és sétálni.

Ez egy olyan videó mely arab zene kíséretében bemutatja Egyiptomot, Kairótól, a Vörös tengeren át, Luxorig.

 

 

Következő napunk igen sűrű lett, voltunk templomban, gátnál, parfümgyárban (ahol ott készítették az üvegeket is a parfümnek), gránit bányában (ahol láthattuk a befejezetlen obeliszket), kopt templomban és még este hatra, hivatalosak voltunk egy núbiai faluba teára és hogy bemutassák életüket (meg, hogy vásárlásra ösztönözzenek mint majd láthatjátok mindenhol). 

Jártunk nagyon sok és szép különböző korokból fennmaradt templomokban, melyeknek sajnos már nem emlékszem a nevére, csak annyi infót tudok, hogy a Philé szigeten található, de a képek megmaradtak róluk.

Ez a kép nekem nagyon tetszik mert végre valami emberi kép sikerült rólam és egy szép háttér is párosul rólam, a képen én vagyok balról és az utazás alkalmával megismert Gábor a jobbon(vele nem egyeztettem a kép közléséről remélem nem bánja).

Mivel mindenhól víz (Nílus) mellet voltunk nagyon sok szép virággal és fával találkoztunk, a következő képen a második legkedvesebb virág van egy leánder (e virág nevének származásáról hallottunk egy kedves egyiptomi legendát, melyet egy kicsit később osztok meg veletek) Ez amelyik a képen is látható egy sárga csíkkal díszített a levele, szerentsére sikerült belőle hoznom és az összes meg is maradt, sőt egy az egész nyáron egy egy virággal megörvendeztetett.

Még a mai napba belefért a Nagy gát meglátogatása is, amit a Szovjetek építettek az egyiptomiaknak (melyet a mai napig nyögnek még). A következő képen a gát adatai láthatóak melyek azért elég rémisztőek. Az azért hozzá kell tegyem a gát méreteihez, hogy  ráérő tudosok kiszámolták mi történne ha az a gát megsérülne és átszakadna. Akkora mennyiségű vizet tart vissza, hogy ha az elszabadulna az egész Níluson végigsöpörve a folyóparton álló összes várost elsodorvá közte még Alexandriát is, sőt a Földközi tengerhez érve olyan szökőárt indítana meg, mely egész görögörszágot lesöpörné a tenger másik oldalán!!!

Itt is elhangzott még egy történet, mely az alábbi módon hangzik: az egyiptomiak rendeltek egy szobrot Franciaországból mely a ma is álló híres szabadság szobor volt. A szobor elkészülése előtt valamelyik (sajnos már sok részlet kiesett) tenger felügyeletén összekapott Egyiptom és Franciaország ugyanis Egyiptom nem Franciaországnak adta a felügyeletet, hanem egy harmadik országnak. Amin a franciák úgy bepukkadtak, nem adták oda a készülő szobrot Egyiptomnak, hanem gyorsan megpróbálták valaki másnak elsózni és ekkor kapta meg Amerika a 100 éves függetlenségük alkalma apropóján (ez így elég durvának tűnik, de nekünk ezt mesélték és mi az adott körülmények között el is hittük). Ez a történet nem szerepel egyébként még a wikipédiában sem, csak az úgynevezett amerikai történet picit belekombinálva Egyiptommal.

Gránit bánya.

Kopt keresztény templom, itt a képek magukért beszélnek.

Ezen a napon hallottam az egyik számomra legkedvesebb történetet egyiptomban. Mely igazán nem is történet hanem tény!

 Az egyik mecsetben mikor voltunk a bejáratnál egy kb 23-30cm magas kerítésecskével találkoztunk. Igazán senkinek nem tűnt fel csak nekem mert én elég kíváncsi természet vagyok ezért egyből a funkcióját kezdtem el találgatni, de mivel nem volt használható őtletem ezért megkérdeztem az idegenvezetőnktől aki csuklóból vágta a történetet, de miért ne, kérdéssel indított. "Hogy léped át? -kérdezte Orsi- ugyanis az a turistákak van odarakva!" "Hát - mondtam elgondolkodva és az úttest kellős közepén elpróbálva- megemelem a lábam..." -és akaratlanul is, de lenéztem mire felkiált Orsi, hogy- "ez az, lehajtod a fejed mint egy tisztelegve az isten előtt, akinek "templomába" készülsz betérni!"  

Ez számomra egy akkora dolog volt ami igazán milyen csekélység, de mégis "kikényszeríti" az emberből a tiszteletet. Ez volt az egyik a kedvenc történet, ugyanis igen sok elhangzott az utazás során. 

A következő immár a harmadik napunk elég könnyeden indult egy kis laza bevásárlással a bazár soron. Ami így első hallásra nem jelenthet akkora problémát, csak ha egy kicsit mélyebben belegondolunk akkor szembesülhetünk vele, hogy nem olyan egyszerű egy idegen nyelven, az araboktól alkudozva vásárolni. Nagyon erőszakosak ugyanis azt gondolják aki elmegy hozzájuk annak van pénze ezért minél többet hogyjon ott neki. Ezért bármit akarunk venni azt minimum a negyedéig le KELL alkudni!

Ez a napunk is a szokásos svédasztalos reggelivel indult. Reggeli után buszra szálltunk és meg nem álltunk egészen csoportunk névadójának templomáig, azaz a Hórusz templomig.

Mely a bejáratánál mindjárt két Hórusz szoborral is fogadott bennünket.

A templom hihetetlen látnivalókat tartogat, a falrajzoktól a kiállított tárgyakig és nem utolsó sorban maga az épület se elhanyagolható látnivaló.

No és itt történt meg velem az amit nem gondoltam volna, de egy olasz csoport mellett mentünk el akik csendben megvárták míg a nagyja a tömegnek elvonul majd folytatta idegenvezetőjük olaszul a mondani valóját ami engem ott annyira megérintet (ugyanis egy másik nagyszerű utazásom Toscanában volt), hogy még a hideg is kirázott….

A templom látnivalónak megnézése után jött a szokásos bazársor, amin kötelező végighaladni ahhoz, hogy a buszunkhoz érkezhessünk. A busszal visszamentünk a hajóra, ami elindul a  gáthoz, hogy a beígért zsilipezésen(Esznai zsilip) vehessünk részt.

Ez valami félelmetes mekkora szintkülönbséget tudnak áthidalni egy zsilippel, itt kb. 6-7 méter volt a különbség a két oldal kötött.

A zsilipezés előtt, után, közben a napfényteraszt használtuk ki az idő múlatására. Olyan csodás látvány fogadott bennünket, amit nagyon nehéz leírni ezért a képek beszéljenek…

 A hajón egy idő után már egyesek kezdtek a mérhetetlenségig unatkozni, ezért különböző dolgokkal múlatták az időt, ami utána nekünk is jó időtöltésnek bizonyult.:)

Páldául Gizi és Gabi(aki Gabriella) nevű utitársunk hordoznak magukkal egy magyar zászlót amit minden egyes utazásnál lebélyegeztetnek a szállodákban, na most ezzel a zászlóval jelképesen elfoglaltuk a King Mina nevű hajót és ezáltal magyar felségjelzést kapott. Hogy másnak miért jó időtöltés ez? Nekem azért, hogy ez a kép sikerüljön kb. másik 100 képbe és 1-1,5 óra hosszába telt. Ugyanis nem úgy állt ahogy én akartam (a zászló)! Vagy nagyon fújta a szél vagy nem fújta vagy nem lobogott eléggé, mindig volt vele valami bajom. De sikerült és itt a kép! 

A vacsora után élőzenével kísért táncosok fogadtak bennünket a hajó bártermében.

Elsőnek a férfiak örömére egy hastáncos hölgy produkcióját nézhettük végig (ami egy kicsit csalódás volt ugyanis nem látszott a hasa! a képen úgy néz ki mintha igen, de az nem az, hanem egy testszínű harisnya)

A következő előadó a hölgyeknek táncolt, egy fiatalember aki "derbis" táncot járt, de „csak” abból állt, hogy egy fiatalember körbe- körbe pörgött legalább 10 percig és a kezében szalagokkal és más tárgyakkal mutatott be produkciót, majd a „szoknyáját” ami három rétegből állt külön- külön levette bizonyos mutatványok közepette.

Ahogy már megszokhattátok a mai napon is elhangzott egy kedves történet.

Szerintem majdnem mindenki ismeri a leander nevű virágot, ami hát ebben az országban a mi diófáink méretével vetekszik, de az egyiptomi változatát nem sokan ismerik a virág nevének eredetéről szóló mesének.

Élt Egyiptomban egy gazdag előkelőség és a lánya. A leány beleszeretett egy egyszerű munkásfiúba, aki minden nap a munka végeztével meglátogatta. A lány apja nem nézte jó szemmel ezt az egyszerű fiúval alakuló frigyet, ezért leányát egy várba száműzte mely egy szigeten állt, hogy majdcsak elfelejtik egymást. Ám a fiú inkább minden este átúszott a szigetre, ahol a lány az ablakba kihelyezett egy fáklyát a tájékozódáshoz, minthogy elfelejtsék egymást. Ám egyik este vihar kerekedett és a hatalmas hullámokat korbácsoló szél és az eső eloltotta az irányjelző fáklyát. A fiú pedig a habokba veszett, de a sors fintora, hogy pont a leány ablaka alá sodorta ki a víz. A kedves mátka reggel mikor kitekintet az ablakon, epekedve kedvese után, aki az előző éjjel nem jött el hozzá, meglátta a parton heverve szerelmét. Bánatában kivetette magát ablakából pont a párja mellé. A történet szerint napokkal később kettejük véréből kikelt egy gyönyörű virág, amit a fiú neve után, aki Leandrosz volt, leandernek neveztek el és a mai napig is ezen a néven ismerünk.

Szép nem?!

Kötelező likolni!

Ez a napom nem úgy indult, mint a többi! Hajnalban arra ébredtem, szaladni kell a kicsi helyiséghez.  Az egész délelőtt arról szólt számomra, hogy olyan helyet találjak, ahol lebírok egy zacskó fölé hajolni. Ez az egy nap volt számomra csak bajos, de ez aztán nagyon! De mint erős férfiember elmentem ugyanúgy a fakultatív kirándulásra mintha nem lenne bajom.

Első úti célunk Hatsepszut fáraónő temploma, a Dejr el-Bahari-i templom. Ez a templom egy több szintes teraszos kiképzésű, ahol a szintek csak a teraszokban jelentkeznek mert a kegyhely része az egyszintes.

Azt érdemes tudni, hogy nagyon sokféle legenda kering Hatsepszut fáraónő temetésével kapcsolatban. A wiki szerint a Királyok völgyében, saját dajkája sírjában találták meg múmiáját, de nem oda temették. Ugyanezen cikk szerint I.Thotmesz (aki az apja volt) sírjába temették el. Ahonnan később egy másik sírba újratemették Thotmeszt. De Hatsepszut sírját még az ókorban kirabolták ezért (szerintem) semmi sem biztos. Mi viszont azt a verziót hallottuk, hogy Ő a Dejr el-Bahari templomba van eltemetve, ugyanis a Királyok völgyébe nem hagyták eltemetni, mert nő volt. Ezért építtette a Dejr el-Bahari-i templomot, amely a Királyok völgyét szegélyező hegyek külső felén helyezkedik el, de sírja a sziklák mélyébe vájva már a királyok völgyében található, ezzel kicselezve azokat, akik nem hagyták a Királyok völgyébe eltemetni.

Ami még egy nagyon érdekes látvány volt az a belselyében fennmaradt eredeti színek.

Következő megállónk egy alabástromkészítő műhelyben volt. Itt bemutatták nekünk, hogy az alabástromból mindenféle komoly szerszámok nélkül hogyan készítenek különféle dísztárgyakat, melyeket csakis csiszolással és pattintással alakítanak ki. Voltak olyanok melyek az alabástrom színével megegyeztek voltak olyanok melyek fluoreszkáltak a bennük lévő fluoridnak köszönhetően, illetve voltak festettek is.

Harmadik úti célunk aznap a Memnón-kolosszusok volt. Melyek két hatalmas 16m-es szobrok. Ezek a szobrok eredetileg Amenhotep temploma bejáratánál álltak, de később a Nílus áradása olyan károkat okozott a templomban, hogy azt elbontották és a két szobor maradt csak meg.

Mivel nagyon közel van a Nílus ezért itt már zöld részek is láthatók a tájban, ami egyébként nem jellemző.

A délutánunkat már a hajón töltöttük napozással, illetve akinek szüksége volt rá regenerálódással.

Erre napra is jutott extra érdekesség, az első az a minden nap a recepción elhelyezett napi program volt.

A másik a Danone joghurt, amit a vacsorához kaptunk.