Ez a napom nem úgy indult, mint a többi! Hajnalban arra ébredtem, szaladni kell a kicsi helyiséghez.  Az egész délelőtt arról szólt számomra, hogy olyan helyet találjak, ahol lebírok egy zacskó fölé hajolni. Ez az egy nap volt számomra csak bajos, de ez aztán nagyon! De mint erős férfiember elmentem ugyanúgy a fakultatív kirándulásra mintha nem lenne bajom.

Első úti célunk Hatsepszut fáraónő temploma, a Dejr el-Bahari-i templom. Ez a templom egy több szintes teraszos kiképzésű, ahol a szintek csak a teraszokban jelentkeznek mert a kegyhely része az egyszintes.

Azt érdemes tudni, hogy nagyon sokféle legenda kering Hatsepszut fáraónő temetésével kapcsolatban. A wiki szerint a Királyok völgyében, saját dajkája sírjában találták meg múmiáját, de nem oda temették. Ugyanezen cikk szerint I.Thotmesz (aki az apja volt) sírjába temették el. Ahonnan később egy másik sírba újratemették Thotmeszt. De Hatsepszut sírját még az ókorban kirabolták ezért (szerintem) semmi sem biztos. Mi viszont azt a verziót hallottuk, hogy Ő a Dejr el-Bahari templomba van eltemetve, ugyanis a Királyok völgyébe nem hagyták eltemetni, mert nő volt. Ezért építtette a Dejr el-Bahari-i templomot, amely a Királyok völgyét szegélyező hegyek külső felén helyezkedik el, de sírja a sziklák mélyébe vájva már a királyok völgyében található, ezzel kicselezve azokat, akik nem hagyták a Királyok völgyébe eltemetni.

Ami még egy nagyon érdekes látvány volt az a belselyében fennmaradt eredeti színek.

Következő megállónk egy alabástromkészítő műhelyben volt. Itt bemutatták nekünk, hogy az alabástromból mindenféle komoly szerszámok nélkül hogyan készítenek különféle dísztárgyakat, melyeket csakis csiszolással és pattintással alakítanak ki. Voltak olyanok melyek az alabástrom színével megegyeztek voltak olyanok melyek fluoreszkáltak a bennük lévő fluoridnak köszönhetően, illetve voltak festettek is.

Harmadik úti célunk aznap a Memnón-kolosszusok volt. Melyek két hatalmas 16m-es szobrok. Ezek a szobrok eredetileg Amenhotep temploma bejáratánál álltak, de később a Nílus áradása olyan károkat okozott a templomban, hogy azt elbontották és a két szobor maradt csak meg.

Mivel nagyon közel van a Nílus ezért itt már zöld részek is láthatók a tájban, ami egyébként nem jellemző.

A délutánunkat már a hajón töltöttük napozással, illetve akinek szüksége volt rá regenerálódással.

Erre napra is jutott extra érdekesség, az első az a minden nap a recepción elhelyezett napi program volt.

A másik a Danone joghurt, amit a vacsorához kaptunk.